.......hogy elgondolkodhass, legyen mit olvasnod, különben is csak 2 percig tart......

Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képentörölte a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: “Ma a legjobb barátom lekevert egyet!” Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: “Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!” Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte: ”Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért? A másik azt válaszolta: “Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el. TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!!!

Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet. Ez a rövidke levél utalás, hogy sosem fogod őket elfelejteni. Ha senkinek sem küldöd el, az egyenesen azt jelenti, hogy roppant elfoglalt vagy, illetve elfelejtetted a barátaidat. Adj magadnak időt, hogy élhess! Engem sok csodálatos ember megtisztelt a barátságával. Tekints ezt úgy, mintha kőbe írtam volna!!!